Volt egy álmom…

Így december 23-án pár órával karácsony előtt eszembe jutott egy régi álmom.

Kb. 10 éve, amikor az edzések az ünnepek alatt szüneteltek, magányosan gyűrtem a kilométereket az erdőben, hogy a lehető legjobb kondiban legyek a januári kezdésre.
(Régen még más elképzeléseim voltak az életről. Bővebben…)

Csak úgy egyedül nagyon unalmas lett volna a futás, ezért mindig vittem magammal zenét, egy walkman (hordozható kazettás lejátszó) formájában. Beraktam egy övtáskába, amit jól megszorítottam, hogy ne lötyögjön, de természetesen úgy is akadozott a lejátszás.
Később lecseréltem a forradalminak számító CD-s MP3-lejátszóra, de azzal még rosszabb volt a helyzet.

Arról álmodtam, hogy milyen jó lenne egy olyan kütyü, amiben nincs semmi mozgó alkatrész, simán lehet vele futni, és egy rakás zene elfér rajta. Sokat nem kellett várni az álmom beteljesülésére. Manapság pedig több tucat olyan típusból lehet választani, ami olyan kicsi, hogy a nagy ujjaimmal egyszerre 3 gombot tudok rajtuk csak megnyomni.

Eszméletlenül gyorsan fejlődik a technika, és változik a világ. Kíváncsian várom, hogy mit hoz 2009. De még 2008-nak sincs vége, így a hátralévő időre jó pihenést, és kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek!


Ui.: Nem én vagyok az egyetlen műszaki álmodozó a családban. Édesapám, amikor gyerek volt, és az első TV-jük előtt ült, arról álmodozott, hogy egyszer majd olyan fotelt fognak kifejleszteni, aminek a karfájába a TV gombjai bele vannak építve, így nem kell felállni, ha csatornát akar váltani, vagy hangerőt akar állítani…