Webforgalom

Mire jó az akció?

Szabó Gábor — Thu, 05 Jan 2012 00:40:46 +0000

2012 januárjára akciót hirdetett egy tőlem nem messze lévő étterem. Az ajánlatuk a következő: minden hétköznap féláron vannak a kiszállított ételek. Mivel korábban már többször is jókat ettem ebben az étteremben, ezért úgy döntöttem, hogy megcsalom az ételfutár cégemet, és innen rendelek ebédet.

Háromnegyed 1-kor leadtam a rendelésemet. A telefonos kisasszony tájékoztatott, hogy az akciójuk miatt sok rendelésük van, és csak kb 50 perc múlva tudják csak hozni az ebédemet. Eltelt az 50 perc, de a futár még sehol. Eltelt egy óra, másfél és még mindig semmi. Úgy döntöttem, hogy ha 2 órán belül nem jön meg, akkor odaszólok, hogy már ne is hozzák. Ráéreztem az időre, ugyanis 1 óra 58 perccel a rendelés után megérkezett az ebéd. Már nagyon éhes voltam, ezért gyorsan ki is csomagoltam, és nekiláttam. Sajnos nagyot kellett csalódnom. A főétel hideg volt, és a listaáron 1300 forintos szezámmagos csirkemell pedig elveszett az összeszikkadt krumpliban. Miután befejeztem az ebédet, gyorsan berendeltem a megszokott kajámat az ételfutártól, és elmélkedtem egy kicsit.

Vajon mi a szándéka az étteremnek ezzel az akcióval?

Ha általában akcióról beszélünk, akkor 2 cél jut az emberek eszébe.

A megmaradt, elavult, hamarosan lejáró termékek gyors kiszórása.
Az akcióval becsábított ügyfelek, az akció után is maradjanak ügyfelek.

Remélem, hogy egy étterem esetében az első verzió nem jön szóba. Mi a baj jelen esetben a másodikkal?

A baj az, hogy az akció mértéke olyan nagy, hogy kizárólag ezért rendelnek onnan az emberek. Ráadásul a rengeteg plusz rendelés a minőség rovására ment. 2 óra alatt tudtak csak szállítani, és az étteremben megszokotthoz képest pocsék volt az étel. Valószínűleg az, aki még soha nem evett náluk, végigeszi a januári akciót, és utána visszavált a korábbi kaja-forrásra, mert nagyon nagy az árkülönbség. Ez még a kisebb baj. Az igazán nagy probléma az, hogy én, mint korábbi vevő a megszokottnál sokkal rosszabb minőségben lettem kiszolgálva, ezért nem hogy az akció idején nem fogok rendelni, de még azt is meggondolom, hogy később betérjek-e hozzájuk.

Vajon végiggondolták ezt az akció tervezői?

Mit kérsz karácsonyra?

Szabó Gábor — Mon, 12 Dec 2011 22:10:39 +0000

Biztos te is megkapod a családtól ezt a kérdést karácsony előtt. Most szeretnék egy kis segítséget nyújtani, és néhány olyan könyvet ajánlani, aminek egészen biztos, hogy hatalmas hasznát fogod venni a következő üzleti évben.

Az ajánlót egy olyan könyvvel kezdem, aminek feltétlenül be kell kerülnie a fa alá, ha van weboldalad. Ez legyen az a könyv, amit a 2 ünnep között elolvasol, és hidd el, újult erővel vágsz majd neki 2012-ben a munkának.

Digitális sikertörténetek
Dunder Krisztián

A Digitális sikertörténetek egy interjúkötet, amiben 9 magyar internetes vállalkozás fejlődésének kulisszatitkait osztják meg az alapítók és tulajdonosok. Jó tudni, hogy a most milliárdokat érő cégek is megküzdöttek azokkal a problémákkal, amikkel a kicsik szenvednek. Az inspiráló esettanulmányok között többek között szerepel a Használtautó.hu, a Vatera.hu, az ingatlan.com vagy például a NetPincér.hu.

Miután ezt elolvastad, és kellően lendületbe jöttél, érdemes lesz felülvizsgálnod a weboldaladat.

Ne törd a fejem
Steve Krug

Steve Krug mesekönyv szerű útmutatójában nagyszerűen összefoglalja, hogy miként is tudod összehangolni a dizájnt és a használhatóságot a weboldaladon. A könyv elolvasása után egész másképp fogsz a saját weboldaladra ránézni, és ha meg is valósítod a benne leírtakat, akkor jelentősen növelheted a konverziódat.

Webergonómia
Jakob Nielsen nyomán - Leiszter Attila (szerk.)

Szerettem volna a nemrég megjelent Webergonómia című könyvről is írni, de sajnos a kiszállítás lassabb, mint gondoltam. Azonban látatlanban is ajánlom, hiszen Jakob Nielsen – a világ talán legnagyobb weblap-használhatósági guruja – és a közreműködők személye garancia az aranyat érő tartalomra.

A Bookline.hu-ról rendeltem meg, és elvileg már meg kellett volna érkeznie. Gondolkoztam, hogy rákérdezek, hogy mi a helyzet, de megelőztek, és tegnap kaptam egy emailt „Nem felejtettünk el!” tárggyal. Ha a te oldaladról is lehet rendelni, és előfordul, hogy a beígért határidőnél később tudsz csak szállítani, akkor érdemes ezt a kis apróságot ellesni. A vásárlók nem szeretik a bizonytalanságot.

A használhatóság után egy kis értékesítési pszichológia. Az egyik leghasznosabb dolog, amit a saját értékesítési szövegeiddel, hírlevél sorozatoddal, reklámaiddal tehetsz, hogy néhány havonta előveszed, és elolvasod.

Hatás
Robert B. Cialdini

Cialdini nagyon élvezetes stílusban vezet be a befolyásolás pszichológiájába. Miután ezt a könyvet elolvastad, sokkal jobban fogod érteni a látogatóid, azaz potenciális ügyfeleid viselkedését, és megérted, hogy valójában mi hat rájuk. Ezután a saját értékesítési anyagaidat biztosan nem fogod változatlanul hagyni.

Még van 11 napod karácsonyig, gyorsan add le a listát a Jézuskának, hogy zokni helyett inkább ezeket hozza.

Új generáció

Szabó Gábor — Mon, 05 Dec 2011 21:00:00 +0000

Az elmúlt hétvégén fültanúja voltam egy elgondolkodtató beszélgetésnek. Egy sportegyesület klubszobájában az egyik 15 éves sportoló valami verseny időpontjáról érdeklődött a 40 éves ismerősömtől, aki amúgy az edzője.

Az ismerősöm ezt mondta a srácnak: “Még nem tudom pontosan, mikor lesz, de majd kiírom iWiW-re.” Erre azonnal jött a kérdés: “Hova?” Kiderült, hogy ő soha nem volt fent iWiW-en. Ő már a Facebook generáció gyermeke.

Alig pár éve még telefonszám kérés helyett a “fent vagy iWiW-en?” kérdés ment a szórakozóhelyeken, mostanra pedig szinte teljesen eltűnt a közösségi oldal.

Persze nem csak az iWiW-et gyűrte, gyűri le a konkurencia, ez a veszély minden területen megvan. Még akkor sem lehetsz nyugodt, ha feltaláltad a spanyol viaszt. Csak idő kérdése, hogy mikor indul el a klónok támadása.

Ne várd meg, amíg a weboldalad az iWiW sorsára jut!
Folyamatosan fejlődj, fejlessz, mert ez nélkülözhetetlen az eredményes működéshez!

Sajnálom, de csináljuk feketén

Szabó Gábor — Mon, 07 Nov 2011 11:08:33 +0000

Elöljáróban: soha nem foglalkoztam politikával itt a blogon, és ezen nem is akarok változtatni. A következő bejegyzés egy szimpla felmérés eredménye. Nem reprezentatív, csupán néhány vállalkozó ismerősöm és az én véleményem.

2003 óta van egy olyan adózási forma, ami igen nagy népszerűségnek örvend az online területen tevékenykedő vállalkozások között (is). Ez az eva. Népszerű, mert egyszerű, kiszámítható és a kevés költséggel működő cégeknek elfogadható adóterhet jelent.

Úgy tűnt, hogy ez egy nyer-nyer kapcsolat az állam és a kkv-k között. Valami azonban megváltozott… Mára az lett a kérdés, hogy mikor legyen eltörölve az egyetlen olyan adózási forma, amiben egy számottevő rétegnek megéri vállalkozni.

Úgy döntöttem, hogy megkérdezem a vállalkozó ismerőseimet, hogy milyen terveik vannak arra az esetre, ha eltörlik az evát. Nem tudom, hogy készült-e bármilyen hatástanulmány, felmérés, közvélemény-kutatás a döntéshozók részéről, mindenesetre én ezeket a válaszokat kaptam:

Nincs gond, megcsináljuk a külföldi céget, és majd ott fizetjük az adót.
Megpróbáljuk áfakörös cégként. (Szinte mindenki kiegészítette ezzel: remélhetőleg sikerül költségszámlákat szerezni.)
Sajnálom, de csináljuk feketén.
Nem akarok trükközni vagy csalni, ebben az országban képtelenség vállalkozni. Talán megint alkalmazott leszek.

Már most is nehéz legálisnak maradni, és konkurálni a feketén dolgozókkal, hát még akkor milyen nehéz lesz, ha kiszélesedik a feketén dolgozók köre az eddig hivatalosan működő, minőségi munkát végző szolgáltatók egy részével. Teljesen elveszítik a versenyképességüket a becsületes cégek. Ez lesz csak az igazi veszt-veszt helyzet.

A marketing elfelejtett feladata

Szabó Gábor — Tue, 25 Oct 2011 22:05:43 +0000

Az elmúlt héten megkért a 81 éves nagyapám, hogy adjam el az autóját. Természetesen segítettem neki, fotóztam, és megírtam a hirdetés szövegét. Íme:

Hogy miért írok erről itt a blogon?

A profit reményében indított weboldalak tulajdonosainak nagy része nem ért egy alapvető dolgot a marketinggel kapcsolatban.

A marketing feladata, hogy felkeltse az érdeklődők figyelmét, meghatározott szempontok alapján szűrje őket, hogy mire az értékesítővel találkoznak, annak minél könnyebb dolga legyen.

Egy kis magyarázat.

Az első feladat, az érdeklődés felkeltése nyilvánvaló, de sokan azt hiszik, hogy ez maga a marketing. Nem szabad válogatás nélkül mindenkit beengedni az értékesítési csatornába. Minden iparágban meg lehet határozni, hogy kivel nem akarunk együtt dolgozni. Ezzel a lépéssel rengeteg felesleges munka (telefonok, árajánlat készítések, személyes találkozók, stb…) és hirdetési költség megspórolható. A szűrés legalább olyan fontos a hatékony marketing esetén, mint a figyelemfelkeltés.

Az autós hirdetés megjelenése után alig telefonáltak páran. Abban a pár emberben viszont volt valami közös. Mind azonnal meg akarta vásárolni az autót. Nem akartak alkudozni, nem jött a szokásos „négyszázba elviszem főnök” szöveg. Akadt olyan, aki megkérdezte, hogy valami vicc-e a hirdetés, de amikor egy mondatban összefoglaltam a történetet, megnyugodott, és már rá is tért, hogy mikor jöhet megnézni. Nekem, mint értékesítőnek nem volt szükségem arra, hogy győzködjem az érdeklődőt. A marketing mindent előkészített, és nekem már csak a végső simítások maradtak.

Te alkalmazol szűrést a marketingedben?

PageRank helyett

Szabó Gábor — Mon, 17 Oct 2011 19:10:34 +0000

Szinte egyetlen nap sem telik el az ügyfélszolgálatunk életében anélkül, hogy valaki ne tenné fel az alábbi kérdést:

“Szeretném az oldalam PageRank-jét növelni. Tudnak ebben segíteni?”

Korábban már volt szó itt a blogon a PageRank-ről. Akkor Nebehaj Viktor kifejtette, hogy a PageRank csak egy a rangsorolásnál alkalmazott sok-sok tényező közül.

A publikus (Google Toolbar által jelzett) PageRank egy olyan adat, ami csak igen ritkán frissül. A legtöbb esetben több hónap is eltelik, mire elmozdul a kis zöld csík. Egyszerűen lehetetlenség ilyen késleltetés mellett hatékonyan kísérletezni az oldallal. Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy ez az érték üzleti szempontból irreleváns. Teljesen mindegy, hogy egy nullás vagy egy hatos PageRank-ű oldalra irányítunk 1000 embert, ha ott ugyanazzal az ajánlattal találkoznak.

Szerencsére azonban vannak olyan mutatók, amik sokkal hasznosabbak üzleti szempontból, és ráadásul azonnal reagálnak a módosításokra. Most következzen 3 ilyen.

1) A konverziós arány

Ahogy fent említettem, üzleti szempontból sokkal fontosabb, hogy az oldalra látogatók hány százaléka teljesíti a kitűzött célt, mint a PageRank érték. Kitűzött cél lehet feliratkozás, regisztráció, letöltés, rendelés, oldalon töltött idő, stb… A Google Analytics-et használva könnyedén kideríthető, hogy az oldal bármely elemének módosítása után romlott vagy javult a teljesítmény, azaz a konverziós arány.
Korábbi bejegyzés a konverzióról

2) A visszafordulási arány

Szintén fontos mérőszám lehet, hogy az oldalra érkező látogatók mennyire találják hasznosnak az ott talált tartalmat. Elgondolkodtató, ha egy feliratkoztatási céllal létrehozott oldalra érkezők nagy része mindenféle aktivitás nélkül visszalép vagy bezárja az ablakot. Ilyen esetben érdemes módosításokat végezni, hogy ezáltal csökkenjen a visszafordulási arány. (A visszafordulási arányról szintén a Google Analytics ad tájékoztatást.)
Korábbi bejegyzés a visszafordulási arányról

3) Az átkattintási arány (CTR)

A legtöbbször a CTR - azaz az átkattintási arány - a fizetett hirdetések (AdWords, Facebook, stb…) kapcsán szokott szóba jönni. Kevesen gondolnak arra, hogy a Google organikus találati listájánál is van átkattintási arány. (Miért is ne lenne, hiszen itt is pontosan számon van tartva a megjelenések és a kattintások száma.) Ez egy igen fontos mutató a találati lista relevanciáját tekintve, hiszen ha a Google első helyre tesz egy oldalt, de mégis kevesen kattintanak rá, akkor nagy valószínűséggel nem jó a hozzá tartozó cím, leírás vagy url, esetleg az egyéb kiegészítő információk, tehát ezek alapján nem elég releváns a felhasználóknak.
Az átkattintási arányról a Google Webmestereszközökből lehet mindent megtudni.

Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy egy profitorientált oldal esetében nem lehet végcél a PageRank növelése. Meg kell érteni, hogy 2011-re ennél sokkal aktuálisabb és mértékadóbb mérőszámokat bocsát a rendelkezésünkre a Google az Analytics és a Webmestereszközök formájában.

A témáról angol nyelven egy cikk a Google Webmester blogról.

Önámítás

Szabó Gábor — Wed, 03 Aug 2011 12:19:46 +0000

Amikor évekkel ezelőtt az első hírlevél adatbázisomat elkezdtem építeni szinte csak egy dologra koncentráltam. Az lebegett a szemem előtt, hogy minél több feliratkozóm legyen. Ezzel akkor nem is volt probléma, hiszen a frissen feliratkozók általában lelkesen olvasták az anyagokat.

Azóta viszont eltelt néhány év, és változhattak a viszonyok.

Az akkor feliratkozó olvasó lehet, hogy még egy tucat hasonló helyről kap információt, és odáig jutott, hogy külön mappát csinált ezeknek az anyagoknak, amit persze soha nem nyit meg.
Előfordulhat, hogy már nem érdeklődik a téma iránt.
Céges címmel iratkozott fel, de már rég nem dolgozik ott, így az emaileket sem kapja meg.
Talán nem is használja az emailcímét.
(Nem keltik fel az érdeklődését a küldött anyagok. Nem azt kapta, amiért feliratkozott.)

Tudomásul kell venni, hogy a fentiekből adódóan a lista kopik, és a feliratkozók száma igencsak messze lehet az olvasók számától. Profitorientált adatbázis építés esetén önámítás azt feltételezni, hogy egy 10 000 fős lista minden tagja potenciális ügyfél. Ha valaki mégis ebben a hitben él, akkor bizony kellemetlen élményei lesznek.

Frusztráció
Hihetetlenül elkeserítő tud lenni, ha kimegy 10 000 címre egy eszméletlenül hasznos anyag, és a megnyitások száma alig éri el az ezret. Amellett, hogy a kis megnyitási arány, a kevés átkattintás és a csekély rendelésszám igencsak le tudja lombozni az embert, még felesleges erőforrásokat is felemészt, hiszen a levelek küldése terheli a szervert, illetve növeli a költségeket (levelenkénti küldési díj esetén).

Mi a megoldás?
Bármennyire is fájdalmas, meg kell húzni egy határt, és egy bizonyos idő után a feliratkozók egy részétől meg kell szabadulni. Az, hogy a leíratás milyen szabály alapján történjen függ a témától, a kommunikáció gyakoriságától, a célközönségtől és még sok mástól. Íme egy általános példa leíratáshoz.

Az a feliratkozó, aki az elmúlt 3 hónapban kiküldött 10 levélben szereplő egyetlen linkre sem kattintott egészen biztosan nem potenciális ügyfél, azaz el kell tőle búcsúzni.

Amire figyelni kell! Nem szabad a leíratási szabályt megnyitáshoz kötni, hiszen az emailek megnyitása nem minden címzett esetében kerül rögzítésre. (Ennek az az oka, hogy egyes levelezőprogramok nem engedélyezik a megnyitás rögzítését lehetővé tevő kép letöltését.) Tehát fontos tudni, hogy a címzett elolvashatta a levelet, annak ellenére, hogy a hírlevél küldő szoftver erről nem értesült.

Lehetséges, hogy a lista mérete drasztikusan csökkenni fog, de az ügyfeleké egyáltalán nem. Tisztulni fog a kép, jobban tervezhetőek lesznek a kampányok, pontosabban megjósolhatóak a bevételek, és kisebbek a küldési költségek.

Ne félj megszabadulni az inaktív „olvasóktól”, ne ámítsd magad, úgysem kíváncsiak rád.

Ha ezt tudná a Google+!

Szabó Gábor — Tue, 12 Jul 2011 17:33:57 +0000

10 napja már belülről figyelgetem a Google+ szolgáltatást, és mostanra megérett bennem néhány gondolat.

Ami tetszik

Amolyan Twittbook öszvér, ami jól ötvözi a Facebook sok karakteres posztolási, és átlátható kommentelési lehetőségét, illetve a Twitter átláthatóságát és szabad követési lehetőségét. Nincsenek játékok, ölelések és bökdösések, azaz nincsenek idegesítő alapzajt produkáló alkalmazások.

Ami nem tetszik

Az alkalmazások hiányából következik a G+ legnagyobb hátránya is: nincsenek átlag emberek. A G+ a geekeké. Egy átlagos internetfelhasználó számára a Google körök nem jelentenek extrát. Úgy gondolom, hogy ha valakit komolyan foglalkoztatna a korlátozott megosztás kérdése a Facebookon, akkor használná az évek óta működő listákat. Merthogy a Facebookon listába lehet rendezni az ismerősöket, és minden egyes posztnál, kép vagy videó feltöltésénél meg lehet határozni, hogy ki láthassa azt. Nekem évek óta van többek között „privát”, „foci” és „meló” listám. Ha egy sportújságban velem készült interjút akarok megosztani, akkor azt csak a „foci” listán szereplő ismerősökkel teszem. Nem terhelek vele olyat, akivel a kezdetek óta csak szakmai kapcsolatban vagyok. Ráadásul ezeknek a szabályozott megosztásoknak a megvalósítása kb 2 másodperc.

Nem lennék meglepve, ha a Facebook rövid időn belül előtérbe helyezné a kis lakatot, és 2 kattintás nélkül azonnal elérhetővé válna a „Custom Privacy” ablak.

Közösségi káosz

Mivel jelenleg a személyes dolgaimat a Facebook privát profilomban, a szakmai tartalmakat pedig a Facebook oldalakon és a Twitteren osztom meg, ezért igen macerás a közösségi életem. (Nem beszélve azokról, akik még a LinkedIn, az iWiW esetleg a MySpace aktív tagjai is.)
Hihetetlenül örülnék, ha egy helyre költöztethetnék mindent.

Amivel engem el lehetne csábítani

Kezdésnek egy összefoglaló táblázat arról, hogy hogyan is zajlik a kommunkiáció a közösségi oldalakon. A táblázat után pedig egy kis magyarázat.

Remélem, hogy érthetőek és jól átláthatóak a különbségek.

A saját témaKÖRöm

Előfordulhat, hogy valakit azért kezdek követni, mert érdekelnek a szakmai témájú csiripelései, ugyanakkor sok olyan tartalmat is megoszt, amire egyáltalán nem vagyok kíváncsi. Például, hogy mikor, milyen étteremben vagy szórakozóhelyen járt (foursquare), milyen zenét hallgat (Last.fm), vagy mit reggelizett. Ilyenkor el kell döntenem, hogy szolgáltat-e nekem annyi hasznos infót, hogy megérje kiszűrni a sok privát beszámolóból. Ezt a problémát sokszor a beszélő is érzi, és ezért kompromisszumokba kényszerül.

A jelenlegi lehetőségek maximum azt engedik, hogy az általam bekategorizált emberek között tudjak a megosztásokkal játszani. De mi a helyzet azokkal, akik számomra ismeretlen emberek, és elkezdenek engem követni? Én nem tudom, hogy valaki miért követ. Azért, mert az internet marketing témában megosztott infók érdeklik, vagy pedig azért mert egy kreativitásfejlesztéssel kapcsolatos előadásomat hallotta, és még több tartalmat akar (esetleg azért, mert kíváncsi, hogy mit reggeliztem vagy merre jártam).

Most valahogy így néz ki azok felé a kommunikációm, akik engem követnek, de én nem követem őket (Google+ nyelven: akiknek benne vagyok a körében, de nincsenek az én körömben).

Azt szeretném, hogy aki elkezd engem követni, az dönthessen, hogy milyen témák érdeklik velem kapcsolatban. Valami olyasmi rendszerben, mint a hírportálokon a rovatonkénti RSS csatornáknál. Mindenkinek lehessen több csatornája, amiben szétválaszthatja a témáit.

Ha ez megvalósulna, akkor ilyenné alakulna a kommunikáció.

Ez persze nekem, a tartalom előállítójának egy plusz munka, hiszen meg kell adnom, hogy az adott poszt melyik témakörben született. Az az igazság, hogy személy szerint én nagyon szívesen vállalnám ezt a plusz munkát.

(Rengeteg ötletem lenne a konkrét megvalósítással kapcsolatban, de erről talán majd egy külön bejegyzésben írok.)

Ha ezek a személyes csatornák (témaKÖRök) elérhetővé válnának a Google+-ban, akkor engem meggyőzne, és elkezdeném átterelni a Facebook oldalamról illetve a Twitterről is a követőimet.

Google+ +1

Szabó Gábor — Thu, 30 Jun 2011 01:00:21 +0000

A korábbi sikertelen próbálkozások után (Orkut, Buzz, Wave), a Google ismét támadást indít a közösségi fronton. Az új szolgáltatás neve: Google+.

Az előzetesek alapján lesz benne a böngészőből használható videótelefon, sms-t kiváltó azonnali üzenetküldő, egyszerűen használható ismerős csoportosító, és persze a szokásos közösségi funkciók.

A támadás előszele már a tegnapi napon megérkezett a google.hu-ra és a Google fiókokba is. A változások apránként élesedtek a nap folyamán. Reggelre befeketedett a navigációs csík, később pedig átalakult a kereső. Szürke hátteret kapott a keresőmező, nagyító került a keresés gombra, és módosítottak a baloldali menün is. (Szerintem szebb lett a felület.)

De ezzel még nincs vége. A dizájnon túl, a találati lista is átalakult. Helyet cserélt a találatokhoz tartozó leírás és az url, és bekerült a címsor mellé a +1 gomb. Ez gyakorlatilag a Facebook like gombjának a megfelelője. A kettő között viszont látok egy nagy különbséget. Valami olyat, ami jelentős hatással lehet a Google organikus találataira, és így a keresőoptimalizálásra is.

Tegyük fel, hogy van egy valódi ismerősökből álló kb 200 fős csoportom, akinek a nagy része abban a városban lakik, ahol én. Ebben a városban van 2 nyelviskola. Az egyiknél nagy figyelmet fordítottak a keresőoptimalizálásra, a másiknál pedig minden lehetséges hibát elkövettek. Ennél a felállásnál nem kérdés, hogy a lokális keresések esetében melyik fog jobban szerepelni. DE! Képzeljük el, hogy a 200 ismerősömből 25 járt a rosszul optimalizált iskolába, és mivel meg volt elégedve vele, ezért megnyomta a +1 gombot. Ezzel végül is azt jelezte a saját ismerőseinek, hogy azon az oldalon megtalálta, amit keresett. Felvetődik ilyenkor a kérdés, hogy az én számomra melyik a relevánsabb találat? Az amelyik a Google-nek tetszik, vagy az, ami az ismerőseimnek?

Lehet, hogy a példa nem tökéletes, de remélem érthető, hogy mire akarok kilyukadni.

Óriási előnye a Google-nek a Facebook-kal szemben, hogy a Facebook-on az emberek maximum ismerősökre keresnek. Hiába írja be valaki a Facebook keresőjébe, hogy „nyelviskola Pécs”, max 3 találatot fog kapni, ami egy rajongói oldalra vezet. Hiába keres valaki az XMZ9-es telefonjához sárga előlapot, csak a „No results found for your query.” üzenetet fogja kapni. Ellenben, ha a Google-ben keres…

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogják befolyásolni a találati listát a +1-ek a Google+ világában. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e akkora erő a Google+-ban, hogy teret nyerjen a Facebook-tól, és beszélhessünk egyáltalán Google+ világról. A korábbi sikertelen próbálkozások miatt vegyesek az érzéseim. Eddig, ha a Google-re, mint közösségi szolgáltatásra gondoltam, akkor mindig egy futball kifejezés jutott eszembe. A meccseken szokták mondani, hogy: „Nem tölt, csak tüzel” Ez az az eset, amikor az egyik csapat nem dolgozza ki a helyzeteit, nem várja meg a megfelelő pillanatot, hanem ahogy átlép a félpályán, már lő is. Ebből persze ritkán születik gól.

Tehát a Google újra a közösségi fronton támad, a kérdés csak az, hogy tölt-e, mielőtt tüzel?

A +1 gomb itt, a blogon is megjelent.
Nyomd meg bátran,
ha hasznosnak találod az irományaimat!

Neked mi a véleményed, képes lesz teret hódítani a Google+?

Személyi asszisztens a zsebben

Szabó Gábor — Mon, 20 Jun 2011 12:35:01 +0000

Már régóta meg akartam írni ezt a bejegyzést, de nem gondoltam, hogy egy nemrég történt esemény adja majd a lökést. Néhány hete a tévé előtt elpilledtem egy kicsit, és mikor kinyitottam a szemem, azt hittem, hogy még mindig az álmomban járok. A lakás közepén, tőlem 2 méterre egy ember pakolta a cuccaimat. Kellett 2-3 másodperc, mire összeraktam a dolgokat, és megkezdődött az üldözés az utcán. Sajnos (többek szerint szerencsére) nem sikerült elkapni.

Mivel megzavartam, ezért nem volt túl nagy a zsákmány, de még így is elvitte az összes iratomat, bankkártyákat, pénzt és ami a legjobban bántott, a telefonomat. Nekem ez volt az első okostelefonom, egy Samsung Galaxy S. Még 2010 nyár végén vettem, azzal a céllal, hogy elérjem az emaileket akkor is, ha épp nem vagyok gépközelben. Nem telt el sok idő, és rájöttem, hogy ez sokkal több annál, mit egy mobil email olvasó. Gyakorlatilag egy személyi asszisztens.

Mivel nem volt telefonom, de a nyomozók azt mondták, hogy egy minimális esély van arra, hogy előkerüljön, ezért kértem egy kis segítséget a Telenortól. Egy rövid Twitteres párbeszéd után felajánlották, hogy adnak egy tesztkészüléket, csak írjam meg, hogy melyiket szeretném. Átgondoltam, hogy mi az, ami nem tetszett a régiben, és próbáltam olyat választani, ami ezekre megoldást nyújt. Igazából 2 problémám volt.

1) Nem véletlenül nevezik tepsinek a Samsung Galaxy S-t. Egyszerűen képtelenség zsebben hordani. 2) Bármennyire is kíméltem, egyszerűen nem tudtam úgy használni, hogy egy töltéssel kibírjon egy teljes napot. Tehát szerettem volna egy kisebb, de tovább használható készüléket, ezért a Samsung Galaxy Ace-t választottam.

Íme egy lista, hogy én milyen programokkal, mire használom a telefont.

Email - Az eredeti cél csupán az emailek elérése volt. Ha valaki hozzám hasonlóan több emailfiókot olvas egyszerre, akkor erre tökéletes a K9 mail.

Net megosztás - Nemrég egy konferencián voltunk, ahol nem volt internet. Semmi gond. A telefon wifi routerként tökéletesen üzemel, és 3 másodpercen belül elérhetővé is vált titkosított hálózaton keresztül az internet.

Dropbox - Egy kattintással bármilyen irodai dokumentumot elérek. Nincs probléma, ha bárhol hirtelen szükségem van egy fél évvel ezelőtti számlára, egy blogbejegyzés vázlatára, vagy egy régi árajánlatra.

Skype - A telefonon nagyszerű hangminőséggel tudok bármikor beszélni.

Tweetdeck - Egy alkalmazással elérem az össze általam kezelt Facebook és Twitter profilt. Szinte azonnal tudok reagálni egy-egy hozzászólásra.

Google Dokumentumok, Google Naptár - Természetesen a mobil verzión keresztül elérhető és szerkeszthető az összes közös dokumentum és esemény.

Internetbank - Semmi problémát nem jelentenek a banki tranzakciók.

GPS - A Google Maps segítségével megoldott a navigáció.

Ezek mellett persze ott van még az OpenOffice.org, az Adobe Reader, a Google Reader, az Analytics, az Opera, és még rengeteg más alkalmazás, ami segíti a bizniszt.

10 évig meg voltam győződve róla, hogy a telefon telefonálásra és ébresztésre való. Most meg szinte el sem tudom képzelni a várakozást az okmányirodában, hogy ne olvassam át az emaileket, és ne nézzem meg, hogy mi történt a Twitteren és a Facebookon. Természetesen vannak olyan területek, amiben elmarad a középkategóriás Galaxy Ace a csúcskategóriától. Például sokkal gyengébb a kamerája, nem lehet a tv-re kinyomni a nyaraláson készült videókat, és még sorolhatnám, de összességében elmondhatom, hogy egy középkategóriás okostelefon tökéletesen kielégíti egy internetfüggő kkv vezető mobil igényeit.

Még egyszer köszönöm a tesztkészüléket a Telenornak!
Kövesd Twitteren! @Telenor_HUN

Te használod a munkád támogatására a telefonodat?